Általában a témám a szerelem, vagy a halál, vagy a kettő együtt... Esetleg az emberek hitványsága is szóba jöhet néha, de az ritkaság... :-D Arra gondoltam, hogy először az örök kérdésről írok: Ki az úr, a szív vagy az ész? Melyikre hallgassunk?
Az ész vagy a szív?
Bús, szürke köd fölött látjuk a világ
zajának színeit. Pislogva, kitárt
karokkal szívből jövő mosolyt színlelünk,
közben hidegebb nem is lehetne szemünk.
Ajkunk vöröse a tüzet idézve
lángol, mi a szeretők vágyának fénye,
mely elemészt. De tudatunk a jég,
konzerválja szívünket, nincs vég,
nincs kiút. Bezárva kínoz, jajong, fáj
a lélek, az érzés. De ne várj csodát;
nincs. Az ész a jég, a börtön,
irányít, bezár, felőröl.
És ez így van jól. Nincs értelme annak,
ha szív az úr, s átveszi a hatalmat.
Hiába. Élj a mának, élj a szívnek,
az érzelmeknek, a megérzésnek,
a pillanatnak. Nem. Hiába. Nem, nem.
Elkövettem már hibát, sokat, ezret:
mindben a szív volt az úr, ő vezetett.
Tanultam belőle, tanultam eleget;
elég volt. Nekem nem kell több tanulság.
A tudat léte ugyan csupa rútság,
biztonság és unalom, de halottnak
lenni élve? Bolond, s halott is voltam.
Nem kell többé! Éreztem. Éltem már,
megvolt. Jó volt, veszélyes, de lejárt,
nekem elég volt. Élek inkább holtan,
mint éljek, s újra meg újra meghaljak.
L., 2011.04.21.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése