Keresés ebben a blogban

2011. augusztus 4., csütörtök

Vers vers hátán... jöjjön egy kis csalódás és fájdalom...

Az életben sokszor jöhetnek csalódások, szomorúság... Becsaphatnak minket... A szerelem nem játék, mert a lélekkel, a szívvel büntetlenül nem lehet dobálózni. Ha odaadtad valakinek, akkor sincs garanciád, hogy megbecsülik... Ezért vigyázz, kinek adod!
Én magam is megtanultam a leckét... Lehet, hogy nem kellőképpen, mert biztos vagyok benne, hogy még lesz olyan, hogy csalódok, de ilyenkor majd csak átolvasom ezt a verset, visszaemlékezem, milyen nyomorultul éreztem magam, és talán óvatosabb leszek... Talán...

Összetörve

A szívembe fúródott szilánkos lelkem,
üvöltök a fájdalomtól,
reszketnek kezeim, könnyezik a szemem,
testem remeg látványodtól.

Üldöz egy emlék, tűpárnának használ...
A lelkem tüskéi átszúrnak,
az egész testem sajog, mindenek fáj;
szemeim fényei kihunynak.

A vér skarlát folyama színezi át a világot,
minden, amit csak látsz vörös;
úgy érzem, a bor, a tűz és a vágy egy kissé megártott,
s a kötésen a vér átütött.

L.,2010.12.22.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése